Prológus #

Az élet célja a győzelem! De te, nyájas olvasó, bizonyára tisztában vagy ezzel, különben miért is olvasnád e sorokat?

Az ember természetéből fakadóan győzni akar, aki pedig egyenlőségről beszél, az csak a harcot akarja kikerülni, mert nem bízik saját rátermettségében. Jó érzés nyerni a kártyában, kiütni valakit a ringben, győztesen kiemelkedni egy vitában, de az igazi, a tiszta győzelem a politikai hatalom gyakorlása. Hiszen a hatalom maga a győzelem; és hol máshol van nagyobb értelme hatalomról beszélni, mint a politikában? Úgy is mondhatnánk: a politika nem más, mint harc a hatalomért.

Az ember persze változik, így a hatalom formája is. A mai ember kényelmes, egoista, nem viseli jól a nyílt uralmat. A francia forradalom rafinált parasztivadékai rájöttek, hogy magukhoz tudják ragadni a hatalmat, ha az egyenlőségről papolnak és közben ők egyenlőbbek tudnak lenni a többinél. Ezt a módszert kell ma is követni annak, aki egyeduralomra tör.

Habár ma nem lehet (olyan egyszerűen) fizikailag megsemmisíteni rivális hatalmi csoportokat, mint a Medicik idejében, ez nem jelenti azt, hogy a hatalom korábbi tudósainak jeles munkái érvényüket vesztették volna. Én, tehát, nem hozzáadni próbálok olyan óriások, mint Szun-ce, Machiavelli vagy Napóleon – győzelmek sorával igazolt – örökérvényű igazságaihoz, hanem inkább átültetni igyekszem azokat posztmodern, technicizált korunkba.

Az élet mozgása nem egyenletes, így a hatalomért folytatott harc is olykor kifárad, alábbhagy egy kicsit, csak azért, hogy aztán újult erővel folytatódjon előbb a felszín alatt, majd a csatatéren. Száz évet sem bírt ki az emberiség nyugalomban, a demokrácia álma lassan véget ér, új szelek fújnak.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan országban élhetek, ahol a hatalom posztmodern gyakorlásának fejlődését közelről tanulmányozhatom. Orbán Viktor “illiberális demokráciája” iskolapéldája ennek a folyamatnak. Nem véletlen, hiszen a magyar nép, történelmi adottságai, és ebből adódó lelki alkata folytán, kivételesen termékeny talaja az önkény virágának.

Csekély munkámat a jövő győzteseinek ajánlom, akik arról ismerszenek meg, hogy nem akarnak beállni a sorba, és céltudatosan, minden eszközt felhasználva, fegyelmezett, kitartó munkával és ravaszsággal arra törekednek, hogy ők kerüljenek az élre!

Budapest, 2025. május 6.